A probiotikumok szerepe, alkalmazásuknak egyéb lehetőségei.

Az emlősök béltraktusában élő mikroorganizmusok a gazdaszervezettel szorosan együttműködve jótékony hatást fejtenek ki annak egészségére. A mikroorganizmusok ezen komplex közösségét bélflórának nevezzük.

Az emberi bélflóra kialakulása a születéssel kezdődik, és az évek során folyamatosan változhat. Bár összetétele meglehetősen állandó marad, a bélflórát alkotó fajok aránya és mennyisége az egyes egyedek között jelentősen eltérő lehet. Úgy is mondhatjuk, hogy mindenkinek van egy csak rá jellemző bakteriális ujjlenyomata.

Megszületéskor az anya hüvelyi és végbéltáji baktériumai jutnak be először az újszülött tápcsatornájába, melyek megteremtik az anaerob környezetet a később kialakuló baktériumflóra számára. Ez a folyamat a császármetszéssel született gyermekek esetében nagyjából kettő-négy hetet késik, illetve zavart szenvedhet a korai antibiotikumos kezelésben részesült, illetve steril környezetben (pl. inkubátorban) tartott babák esetében. A következő erőteljes hatás a jótékony bélflóra kialakulására az anyatejes táplálás (a pusztán anyatejjel táplált csecsemők bélflórájának 95%-a bifidobaktérium). Az ember bélflórájának kialakulása tehát már a születéssel elkezdődik, majd a vegyes táplálkozásra való áttérés, illetve különböző baktériumokkal, gombákkal való találkozás „eredményeképpen" körülbelül a második életév vége felé válik a felnőttekéhez hasonlóvá.

A bélflórát alkotó mikroorganizmusok mennyisége a szervezet különböző területein változó. A gyomorban az erősen savas közeg miatt a legalacsonyabb a csíraszám. A sejtszám a vékonybélben nő, a csípőbélben körülbelül 10⁸ CFU/g, a vastagbélben -a hosszabb áthaladási idő, és a nagy mennyiségben megtalálható táplálék miatt- a 10¹² CFU/g-ot is elérheti.

Az endogén bélflóra feladatait három nagy részre bonthatjuk:

Metabolizmusban való részvétel (pl. az emészthetetlen táplálék és nyák fermentációja, vitamintermelés, felszívódás elősegítése).
Az immunrendszer működésének szabályozása.
Védelem a kórokozók ellen.

A bélflóra jótékony hatásai már évezredek óta ismert. Már az Ószövetség is említ hasonló utalást ebben a témában: „Ábrahám hosszú életét a savanyított tej fogyasztásának köszönhette" (Genesis 18:8). Plinius római kori író és polihisztor savanyított tejtermékekkel gyógyította a gyomorrontást, Mecsnyikov pedig 1908-ban a fagocitózis felfedezéséért Nobel díjat kapott, melyhez nagymértékben hozzájárult az a munkája is, melyben kimutatta, hogy a Lactobacillust tartalmazó fermentált tejtermékek (pl. joghurt) fogyasztása csökkenti a bélben a patogén mikroorganizmusok számát, ami hozzájárulhat a jórészt ilyen étrendet követő bolgár parasztok hosszú élettartamához. Maga a probiotikum szó 1965-ben „született" a pro bios (életért) kifejezésből.

A mikroorganizmusok közössége dinamikusan változik. Jelenlétüket számos negatív tényező befolyásolhatja, például nem megfelelő táplálkozás, alkohol, fertőzések, és bizonyos gyógyszerek is pl. antibiotikumok.

A probiotikumok olyan baktériumok, melyek elfogyasztás után képesek megtelepedni a bélrendszerben, és jótékony hatást fejtenek ki a gazdaszervezet egészségére. Leginkább funkcionális ételek (pl. élőflórás tejtermékek), probiotikus étrend-kiegészítők és gyógyszerek révén juthatnak a szervezetbe. A probiotikumok alkalmazása manapság az egyik legnépszerűbb „téma" az élelmiszer és gyógyszeriparban.

Számos tanulmány született már (illetve van jelenleg is folyamatban) a probiotikumok alkalmazásának egyéb lehetőségeiről. Ezek az esetek többségében olyan emésztőrendszeri betegségekre irányulnak, melyek a bélflóra megváltozásával járhatnak, például hasmenéssel járó kórképekben. Akut hasmenés kezelésében a jótékony baktériumok patogén (megbetegítő) mikroorganizmusokat kiszorító hatása érvényesülhet.

Gyakran fordul elő hasmenés antibiotikumok alkalmazása esetén is (kb. 5-39%-ban). Az antibiotikum nem válogat, így a normál bélflórát is megtizedeli, melyek hiányában a szénhidrát metabolizmus megváltozik, valamit a rövid szénláncú zsírsavak csökkent visszaszívása ún. ozmotikus hasmenést okoz. Ezért mindenképpen ajánlatos az antibiotikumos kezelések során és után a probiotikus kiegészítés. Gyakori probléma az ún. utazók hasmenéseként ismert állapot is, mely leggyakrabban a fejlődő országokba utazókat érinti. Bár elsődleges cél a megelőzés (higiénés előírások szigorú betartása), a probiotikumok preventív alkalmazására irányuló vizsgálatok ígéretes eredményeket mutatnak.

Az irritábilis bél szindróma (IBS) szintén gyakori állapot, melyet legalább három hónapja fennálló hasi diszkomfortérzettel, székelési zavarokkal, puffadással, stb. járó tünetek jellemeznek, valamint a bélflóra elemeinek csökkenése is kimutatható. Bár oka napjainkban sem tisztázott, kialakulásában számos faktor szerepet játszhat (genetikai, pszichés, fertőzések stb.). Több tanulmányt is folytattak az IBS probiotikumokkal történő kezelésére, szintén előremutató eredményekkel.

Krónikus májbetegség következményeként kialakuló enkefalopátia esetén az ammónia mennyisége a vérben megnő, mely idegrendszeri tüneteket eredményez. Kimutatták, hogy a probiotikumok a bél pH-ját csökkentő hatásuk végett gátolják az ammónia felszívódását (így a vérbe jutását). Bár egyelőre kevés vizsgálati adat áll rendelkezésre, a kezdeti eredmények itt is biztatóak.

A bélben található jótékony mikroflóra szerepe meghatározó a kórokozó baktériumok elleni védelemben is. Megfigyelték, hogy a különböző fertőzések kialakulása gyakoribb volt olyan kísérleti állatokban, melyek jótékony bélflóráját mesterségesen lecsökkentették. Fontos eredményként könyvelhető el az is, hogy egyes probiotikus baktériumokról kimutatták, hogy a krónikus gyomorrontást, fekélyt gyakran okozó Helicobacter pylori (mely az emberek 20-50%-ban ott „lakik") szaporodását gátolják, ezért hatékonyak lehetnek a fenti betegségek kiegészítő kezelésében is. (Lorca GL, Wadstrom T, Valdez GF, Ljungh A. Lactobacillus acidophilus autolysins inhibit Helicobacter pylori in vitro. Curr Microbiol 2001;42:39-44.)

Az egészséges mikroflóra aktivitásának köszönhetően a vastagbél nem csupán emésztőszervként működik, hanem fontos immunszervként is funkcionál. A bélflóra egyensúlyának felborulása esetén ezek a funkciók károsodást szenvedhetnek, melynek megelőzésével sokat tehetünk egészségünk érdekében. Az utóbbi évtizedben nem csupán a megelőzés, és egészség támogatás, hanem a bélflóra megváltozása által kiváltott betegségek megelőzése és terápiája terén is jelentős ismeretekkel bővült a tudományos világ, a további kutatások pedig még további ígéretes eredményekkel kecsegtetnek.

FIGYELEM! A cikk pusztán tájékoztató jellegű. A probiotikumok nem alkalmasak betegségek megelőzésére illetve kezelésére. Panasz esetén forduljon szakorvoshoz!

Irodalom:

Demeter Pál: a Probiotikumok alkalmazásának lehetőségei emésztőszervi betegségekben, LAM 2006;16(1):41-47

Lakatos Gábor Dr., Tulassay Zsolt Dr., Probiotikumok emésztőszervi betegségekben, Orvosi Hetilap, 2009. 19. szám, 883-894.

Probiotikumok és humánegészség, szerk: Szakály Sándor, Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet, 2004.

Kapcsolódó termékek: