Érdekességek a Rhodiola Roseáról

A Rhodiola rosea egy 12-30 cm magas, pozsgás levélzetű, sárga virágú, évelő növény, amely az északi sarkkör területén, a magashegységekben elterjedt, és Skandináviától Ázsiáig számos, általában 3000 m feletti, száraz, homokos talajú fennsíkon megtalálható.

Gyökérzete vastag rizómából és 0,2-2 cm vastag mellékgyökerekből áll.Étrend-kiegészítőkhöz, gyógyszerekhez és kozmetikumokhoz általában a rizómát használják fel, ám a gyökérzet is számos jótékony anyagot tartalmaz.

Aranygyökérnek vagy rózsagyökérnek is szokás nevezni, ez utóbbi elnevezés abból adódik, hogy rizómája és gyökere elvágva rózsaillatot áraszt.

A Rhodiolát már évszázadok, sőt, évezredek óta alkalmazzák a népi gyógyászatban. Első írásos emléke Kr. előtt 77-ből származik, Egy görög belgyógyász, Dioscorides írta le orvosságként.

Az ókori rómaiak és görögök fáradtság ellen, a vikingek az állóképesség növelésére és másnaposság ellen használták, az eszkimók és a lappok hosszú vadászatok után rágcsálták előszeretettel a Rhodiola gyökerét, hogy bírják a hazafelé vezető utat.

Mindezek ellenére felhasználásának Szibériában és a Távol-Keleten van - ha lehet ezt mondani - a legnagyobb hagyománya. Ezeken a területeken az állóképesség fokozására, az élethossz növelésére, depresszióra, sőt, a házasulandók erőnlétének fokozására és egészséges utódnemzésre alkalmazták, valamint különböző gasztrointesztinális-, tüdő-, valamint idegrendszeri betegségek esetén gyógyszerként.

Rövid ideig még a rettegett „fekete halál" elleni csodaszerként is a köztudatban élt. A belőle készült kivonatok receptúrája hosszú évszázadokon keresztül szigorúan titkos volt, még a termőterületeit és begyűjtési helyét is csak a beavatottak ismerhették.

1961-ben Krilov, az Orosz Tudományos Akadémia professzora botanikai kutatásokat végzett az Altáj-hegységben. Ott fedezte fel, hogy a még ebben az időben is nagy titokzatossággal körülvett, csodanövényként számon tartott aranygyökér nem más, mint a Rhodiola rosea.

E felfedezés után behatóbban, immáron elfogadott, modern tudományos módszerekkel is elkezdték vizsgálni. Kivonatáról kimutatták, hogy adaptogén hatású, és mentális, valamint fizikális értelemben is erősíti a szervezetet.

Ezek a tulajdonságok különösen jól jöttek a '60-as években zajló szovjet űrkutatási programnak, amelynek az asztronauták állapotát erősítő „csodaszerei" közé a Rhodiola rosea is hamarosan bekerült.

A Rhodiola nemzetségnek több mint 50 faja létezik. Hatóanyagaikat hat csoportra oszthatjuk: fenilpropanoidok, fenil-etanol származékok, flavonoidok, monoterpének, triterpének és fenolsavak.

Mivel a „fenilpropanoidok (rozin, rozavin, rozarin)" csoport kizárólag a Rhodiola rosea fajban található meg, biológiailag ezért is igen jelentős (1986. Kurkin és Dubicsev).

A központi idegrendszerre való alkalmazását 1965-ben kezdték meg elsősorban a mentális erőnlét növelésére, a stressz leküzdésére és mint pszichostimulánst, az általános erőnlét fokozására.

Megfigyelték, hogy azokra a területekre hat serkentően, melyek a figyelem, az emlékezés és a tanulás funkcióját befolyásolják. Mivel a Rhodiola fenolokban is igen gazdag, említésre méltó még antioxidáns szerepe is, mellyel segít kivédeni a szabad gyökök káros hatásait.

A világ számos országában alkalmazzák gyógyszerként (például 1969 óta Oroszországban, 1985 óta Svédországban) gyógyhatású termékekben, illetve étrend-kiegészítőkben.

A növény alkalmazási területének kiszélesítésére az utóbbi időben világszerte számos kutatást végeznek. Jó eredményeket érnek el például a kozmetikában, a kozmetológiában, ahol különböző öregedésgátló krémek, ampullák készülnek belőle.

"mindenkit ér, mindenki beszél róla, mégis csak kevesen vették a fáradtságot, hogy utánanézzenek, valójában mi is a stressz." (Selye János: a stressz elméletének megalapozója, 1966.)

Olvassa el a stresszről szóló írásunkat Ön is >>>

Forrás : Pál Szabina

Dietetikus

Kapcsolódó termékek: