URX

A termék nem rendelhető

Egészséges emberekben a húgyúti rendszer általában steril, így normál működése szinte természetesnek tűnik. Bizonyos embereknél azonban gyakrabban fordulhat elő húgyúti fertőzés, melynek oka lehet egyszerű „hajlam” vagy nem megfelelő öltözködés, illetve olyan létesítmények gyakori látogatása, melyekben nagyobb fertőzésveszély állhat fenn (strand, uszoda, szauna stb.).

Húgyutaink egészségének védelme különösen fontos lehet, bár általában keveset gondolunk rá. Sokan az egyszerű felfázást már-már teljesen hétköznapi dologként kezelik, ám megfelelő figyelem hiányában akár komolyabb betegséggé is fejlődhet.
Elsődleges szempont természetesen a megelőzés. Megfelelő folyadékbevitellel, réteges, időjárásnak megfelelő öltözködéssel, fokozott higiéniai fegyelemmel (például közfürdőkben), a hideg felületre történő leülés kerülésével, illetve a mellékhelyiség rendszeres látogatásával már mi magunk is sokat tehetünk húgyutaink egészségéért. Az URX alkalmazásával azonban mostantól a belsőleges támogatás is elérhető.
A hatóanyagok kiválasztása során a húgyutak egészséges működésének fenntartása volt az elsődleges szempont. Ennek legismertebb gyógynövénye a tőzegáfonya (Vaccinium macrocarpon), mely természetesen készítményünkben is megtalálható. Az URX másik fő bázishatóanyaga a D-mannóz, mely egy cukormolekula, ami esetenként képes hozzákötődni az E. coli baktériumok azon részéhez, mellyel a húgyutak falához tapadnának, így mintegy „magukhoz láncolva”, az ürülő vizelettel eltávolíthatják őket onnan*.
A csalán (Urtica dioica) levele enyhe vizelethajtó hatása miatt hozzájárul a vesék egészségének fenntartásához, az alsó húgyutak egészséges működéséhez. A buchu (Agathosma betulina) flavonoidokban gazdag levele miatt szintén enyhe vízhajtó. A készítmény emellett az orvosi vízitorma (Nasturtium officinale) kivonatát és C-vitamint is tartalmaz.

Egy doboz tartalma 60 db tabletta

* C S Edén and H A Hansson: Escherichia coli pili as possible mediators of attachment to human urinary tract epithelial cells. Infect Immun. 1978 July; 21(1): 229–237.